A napokban elemeztük egyes, magyar bajnokságban érdekelt csapat futásteljesítményét, az utánpótlástól a felnőttekig, és az eredményeinket látva megnéztük, hogy milyen információk jelentek eddig meg különféle felületeken. Nagyon kevés publikáció van ezen a területen a magyar eredményekről, pedig érdemes lenne a kérdéssel foglalkozni. Sok újdonságot, vagy a szakmában dolgozók számára nagyon új eredményt nem fedeztünk fel, de talán számokkal jól bemutatható, hogy mit is értünk az alatt, hogy "lassú az NB1", vagy az "NB1 nem készít fel a nemzetközi szintre". A cikk a jelenségre kívánja felhívni a figyelmet, ezért kihagyjuk az információt, hogy konkrétan mely csapatokat vizsgáltunk a munka során.

Magyar csapatok futásteljesítménye

Mindenekelőtt a fogalmakról. A sebességtartományok felosztása eléggé önkényes, de a nemzetközi gyakorlatban általában - de nem kizárólagosan - az alábbi csoportokat szokták megkülönböztetni:

• sprint, ami 7 m/s, azaz 25,2 km/h-nál gyorsabb futásokat jelölik
• nagy sebességű vagy energiaintenzitású futás, ami alatt a 5,5-7 m/s (azaz 19,8-25,2 km/h) futást értenek
• futás, azaz a 4-5,5 m/s sebességű (14,4-19,8 km/h) futást jelez
• kocogás: 2-4 m/s sebességű (7,2-14,4 km/h) mozgás
• gyaloglás: 0-2 m/s sebességű (0-7,2 km/h) haladás.

A felosztás a Catapult mérőeszközeire jellemző, és mivel a labdarúgásban nagyon általánosan elterjedt a használata, így sok publikáció eleve így adja meg az adatokat. Szintén a mérőeszköznek köszönhetően az adott sebességtartományban elvégzett munka mennyiségét nem idővel, hanem a sebességtartományban megtett méterekkel jellemzik, sok esetben kiegészítve a sprintek darabszámával, illetve az összes megtett úthoz képesti arányával.

A játékosok egy felnőtt mérkőzésen átlagosan 10-12 km közötti távot tesznek, szinte a világ minden pályáján - még a női mérkőzéseken is. 90-95 perces mérkőzéseket nézve ez egy gyorsabb tempójú gyaloglás átlagsebességének (kb. 7 km/h) felel meg. Ezt csak azért vetítjük előre, mert az nem lehet meglepetés, hogy a játékosok a mérkőzésen főleg kocognak, vagy sétálnak. Már csak azért is, mert a 95 perc játékidőből nagyjából 50-60 perc a tiszta játékidő.

Mi jellemzi a magyar csapatokat (6 csapat, 12 mérkőzése alapján) - a kapusok teljesítményét nem számítva:

• sprintben megtett távolságok átlaga: 80-120 méter közötti
• nagy sebességű futások átlaga: 750-850 méter közötti
• futás: 1700-1950 méter közötti

A futással megtett távolság ez alapján 2,75 km körüli értéket mutat. Helyezzük most ezt el idő dimenzióban. Egy átlagos magyar játékos, ha 7 m/s sebességgel fut 120 métert (és ez a legjobb eset), akkor ez legfeljebb 17 másodpercnyi igen intenzív futást jelöl. Ha a magyar bajnokság átlagos tiszta játékidejével számolunk, akkor ez a teljes idő 0,5%-a. Az intenzív, nagy sebességű futásban - a sprintekkel együtt - a teljes megtett út kb. 10%-a történik. Nézzük meg, hogy sok-e ez vagy kevés?

Nemzetközi összevetés

Nézzük meg az egyik elit ligát, a Premiere Leauge csapatait. 10 évvel ezelőtt publikálták Bradley és munkatársai a saját megállapításaikat, amely szerint:

• sprintben megtett távolság átlagosan: 240 méter (36 másodperc)
• nagy sebességű futások átlaga: 904 méter (1 perc 36 másodperc)
• futásmennyiség: 2490 méter

Tartunk tőle, hogy az angol csapatok nem lassítottak az elmúlt 10 évben. A norvég bajnokság 2015-2016 szezonjaira vonatkozóan Saeterbakken is társai adnak képet egy friss, 2019-es publikációban:

Ehhez nem fűznénk kommentet, mindenkire rábízom, mire következtet ebből.

Harley és társai, utánpótlás korú labdarúgókat vizsgáló cikkében az utánpótláskorúakra vonatkozóan az alábbi adatsor szerepel: 

 Legyünk igazságosak, ezek a sebességtartományok nem teljesen fedne, mivel U12-ben már az 3,04 m/s, 4,18 m/s, 5,32 m/s az egyes sebességtartományok határai, U16-ban pedig 3,66 m/s, 5,04 m/s, és 6,41 m/s az alsó határ. És végül álljon még itt a 2011-es, Németországban rendezett női labdarúgó világbajnokság hivatalos számai, a FIFA kiadványából:

• sprintben (>25 km/h) megtett átlagos méterek száma (minden csapat): 55 méter
• nagy intenzitású futás (>18,1 km/h): 630 méter
• futás (>12 km/h): 2330 méter

Összegzés

A számok alapján nehéz nem észrevenni, hogy a magas sebességtartományokban a nemzetközi labdarúgás valóban előttünk jár. A magyar nyelvű cikkekben szokták mondani, hogy van lemaradásunk, de az összes mérkőzésen megtett út mennyisége rendben van.

Az előbbi állítás szép eufemizmus arra, hogy az NB1 és az élligák között akkora különbség, mint a női elit csapatok és a férfi elit csapatok között. És bár minden tiszteletem a nőké, és különösen a női labdarúgóké, de 100 méteres síkfutás időeredményei számai alapján ez ténylegesen olyan, mintha egy női súlyemelőként akarnánk a férfi mezőnyben megállni a helyünket. Az utóbbi állítás - az összes út rendben van - pedig csak azért sovány vigasz, mert azt az amatőrök is hozzák. De elég ijesztő, hogy az U12, U16 csapatoknál is arányaiban magasabb számot látunk, mint a magyar elitligában.

Lassú a magyar játékos? Az állóképességet illetően a legtöbb általunk ismert forrás és edzésadatok alapján nem. A sebességkülönbség itt nem a probléma, hanem a tünet megítélésünk szerint. A csapongó játék (a sikeres átadások átlagos száma egy támadásban kevesebb, mint 2 az NB1-ben), a rossz labdakezelés miatt például könnyen lehet, hogy a játékosok kézilabdásan oda-vissza mozognak alacsony sebesség mellett. De lehet más oka is. Mi csak a problémára akartuk felhívni a figyelmet.