A szakértők sokszor beszélnek arról, hogy egy csapat kontrákra játszik, kombinatív, sok passzos játékban érdekeltek, vagy éppen felívelgetik a labdát. Ezek a megállapítások közismertek, még az italboltok sarkában is hallani ezeket a kifejezéseket, de mérkőzéselemzőként mégiscsak szubjektívnek tűnik, ha valaki csak egy címkével jelzi a csapatok támadó taktikai elemeit. Fontos, hogy találjunk olyan jellemzőket a mérkőzésekről, amelyek közelítőleg leírják a taktikai utasítást, akár mérkőzések részeire bontva is, hiszen ez segít feltárni a csapat taktikai sajátosságait, erősségeit, gyengeségeit. A cikkben most csak egy egyszerű mutatóbokrot fogunk használni a támadások leírására - elsősorban azért, mert ez érhető el nyilvános adatokból, de azért is, hogy általa betekintést adhassunk mérkőzéselemzői módszertan rejtelmeibe. A mutató maga nem csodafegyver ebben a formában, önmagában nem is alkalmazzuk - túl általános jellemzésre alkalmas csak.

A háttérről, avagy egy mutatóbokor mögötti megfontolások

Adja magát a lehetőség, hogy passzokat, pontosabban azon passzok számát vizsgáljuk, amennyi "érintéssel", passzal jutnak a támadás végére a csapatok. Miért jellemezheti ez a támadás filozófiáját? A támadójáték célja az ellenfél kapuja, oda kell juttatni a labdát (azaz gólra játsszák a focit). Ha eltekintünk a pálya szélességétől, azaz csak a két kapu közepe vonalra vetítjük a mérkőzést, pontosabban a labda mozgását, akkor így a támadás előrehaladási lépéseit, ugrásait fogjuk megfigyelni. Pont, mint egy számegyenesen, ahol mondjuk -1 a saját kapunk, 0 a pálya közepe és 1 az ellenfél kapuját jelöli. Ha ezen a szakaszon jelöljük a passzokat, akkor az oldalpasszok, beadások esetén lényegében helyben fogunk járni, azaz a számegyenesen ugyanazon a szám környezetében maradunk, vissza irányú passzoknál -1 (azaz negatív irányba), míg előre irányú passzoknál a +1 irányba fogunk előrelépni. Hogy a csapat hol nyújtja meg a "lépéseit" és hol "totyorog" az egyenesen, az nagyon jellemző a tapasztalataink szerint, és van még rengeteg izgalmas tulajdonsága ennek a reprezentációnak. Most csak a passzok számával fogunk azonban foglalkozni.

Az előbb jeleztem, hogy a támadás végére jutott csapatokat lehet jellemezni. Nos, a támadásnak biztosan vége van, ha az ellenfél jön. De ez önmagában nem elég, hiszen akkor nem tudjuk megkülönböztetni az idejekorán elhalt támadást a ténylegesen befejezettől, ami torzítaná a támadás jellemzését. A problémát kiküszöbölendő mi csak a lövésekkel véget ért támadásokat elemezzük a passzok számához képest. Kisebb módosításokkal.

• Egyfelől több mérkőzést veszünk figyelembe, ami amúgy sokkal jobban jellemzi a csapat, edző támadási filozófiáját az adott szezonra. Statisztikailag ugyanis egy mérkőzés nem lehet érdekes, hiszen a taktika az aktuális ellenfélhez, játékosokhoz igazodik, az elérni kívánt pontokról nem is beszélve. Túl sok az esetlegesség. Ráadásul lövéssel zárult támadás jellemzően 5-20 van egy mérkőzésen, ami statisztikailag nem igazán értékelhető.
• Az összes passzok számával fogunk foglalkozni, nem csak a lövéssel záródó támadásban szereplő passzok számával. Ennek oka prózai: ez érhető el nyilvánosan. Ront-e ez a mutató jóságán? Rengeteget, de nem annyira, mint sokan gondolnák, ugyanis egyrészt majdnem minden támadásnak - ami kapura irányuló játékot feltételez - hasonló alapeleme kell legyen akkor is, ha ideje korán befejeződött, másrészt a mutató csak akkor torzít jelentősen, ha a csapat hektikusan viselkedik a mérkőzéseken belül is. Annak a valószínűsége azonban, hogy egy csapat minden mérkőzésén korán vezetést szerez, és utána csak labdatartást végez, manapság igen alacsony, azaz ritka esemény. Ilyen eset (vagy nagyon kiemelkedő képességű csapat) jelentősen torzítaná a képet.
• Csak támadójátékban érdekelt versenyeket, kiírásokat szabad ezzel mérni, azaz azt, ahol a döntetlen legfeljebb rövid távon, egy-egy mérkőzésre kifizetődő egy csapat számára. Pontosan ezért mi kizárólag a nemzeti bajnoki mérkőzésekre koncentrálunk.
• Teszünk bele egy 1000-es szorzót, hiszen a passzok száma a lövésekhez képest általában is óriási, sokkal gyakoribb jelenség, miközben a szorzó az összehasonlíthatóságot nem befolyásolja.

Az egyszerű képletünk tehát:

1. passz-lövés mutató: 1000 * lövések száma / passzok száma (1000 passzra jutó lövések száma)
2. passz-gól mutató: 1000 * gólok száma / passzok száma (1000 passzra jutó gólok száma)
3. a passzok számának mérkőzésenkénti átlaga
4. a szerzett gólok mérkőzésenkénti átlaga
5. gólok és a lövések aránya a mérkőzések átlagában

Passz, gól és lövés értelmezése

A konkrét fogalmak értelmezésétől eltekintünk - az adatszolgáltató ezeket általában jól definiálja -, tegyük fel, hogy értjük, mit jelentenek a fogalmak, ha sok is lehet a bizonytalanság, mivel a számok nagyságrendje a kétséges eseteket elfedi. A különböző esetek táblázatba, mátrixba rendezve az alábbi összefüggéseket látjuk:

Az alacsony gólátlag nyilván eredménytelenséget jelez (túl gyenge támadások a színvonalhoz képest). Ha ez alacsony passz-lövés mutatóval párosul, akkor az azt jelzi, hogy csapat lényegében nem jut el a kapu elé függetlenül attól, hogy mennyit van nála a labda. Megjegyezzük, hogy ha sokat, akkor kifejezetten tanácstalan, eredménytelen támadásokról beszélhetünk, míg ha keveset, akkor magasabban jegyzett bajnokságban játszik a csapat, mint amire a keret képes, beleértve az edző képességeit is. A magas passz-lövés mutató azt jelezné ebben az esetben, hogy a csapat igenis eljut a támadások végéig, de ezek nem eredményesek. A bajnoksághoz képest gyenge csatárok is lehetnek ennek az okai, de akár az is, hogy túl messze fejeződnek be a támadások, és így logikus, hogy a sok lövés kevés eredményességgel párosul.

Magas gólátlag érdekesebb tud lenni. Ez ugyanis, ha alacsony passz-lövés mutatóval társul, akkor több eset is lehetséges:

• ha sok a passz, de kevés a lövés: a csapat nem törekszik a kapura, arányaiban sok a kaput nem veszélyeztető labdatartás
• ha kevés a passz és még kevesebb a lövés: a csapat egyértelműen kontrajátékot játszik, hosszú indításokkal

Ha a magas gól átlag magas passz-lövés mutatóval bír, akkor a csapat átlagon felüli képességű - ismét beleértve a csapatba az edzői képességeket is -, hiszen eredményesen jut el az ellenfél kapuja elé. Ebben az esetben a passzok magas száma kombinatív, az alacsony száma pedig kontrajátékot feltételez. Ez utóbbi összefüggéseket az alábbi táblázat foglalja össze:

Mi a magas és mi az alacsony?

A legtöbb bajnokság zárt, azaz mindenki mindenkivel játszik, így több forduló eredményei lényegében összehasonlíthatóak, hiszen mindenki ugyanazon védekezősorral szemben mutatja meg a képességeit. Ez a jó hír. A "magas" és az "alacsony" számok azonban az ellenfelek védekezési minőségének függvénye, így nem lehet egyetemes. Kifejezetten bajnokságfüggő a számértékek skálájának meghatározása. Egy utánpótlás bajnokságban, mondjuk 12 éveseknél sokkal több a lövés, kevesebb a passz. Ahogy egy Premiere League-ben szereplő csapat mutatóját sem lehet mondjuk a MOL Vidi hasonló számaival összehasonlítani, hiszen teljesen más minőségű az ellenfelek védekezési hatékonysága, a játékosok képessége. A mutató csak a bajnokságon belül értelmezhető. Egyszerűség kedvéért az "alacsony" és "magas" fogalmak az átlagtól "lényegesen" eltérőt jelenti, ahol adatelemzői vérmérséklet kérdése, hogy az eltérés mértékének határát hol húzzuk meg - matematikai megfontolások mellett.

Hány lövés jut 1000 passzra az NB1-ben?

Vessük össze az NB/1-ben vezető négy csapatot a mutató alapján:

Azonnal látható, hogy a csapatok között jelentős az eltérés, bár van hasonlóság is bőven. Az FTC és a MOL Vidi hasonló számokat mutat a passz-gól mutatóban. Viszonylag sok gólt rúg, ha rúg gólt a két csapat, azaz a támadásokban hasonlóan jól teljesít mindkettő. Mondhatjuk, hogy pontosan ugyanannyi gólt segítő passza van a két csapatnak. A passz-lövés mutató azonban már eltér a két csapatnál, ami azt jelzi, hogy az FTC sokkal több passzal - kombinatívabban - oldja meg a támadások lebonyolítását, mint a Vidi. Látható, hogy a mutató nem egyszerűen azért mutat nagyobb számot, mert az FTC többet lő kapura, hiszen a passzainak átlaga is jelentősen nagyobb a Vidi hasonló mutatójánál. Pontosan azt jelzi, hogy az FTC sok átadással jut el a kapu elé. Érdekességképpen jelezzük, hogy az FTC passzainak száma növekszik, ha kevés gólt rúg, azaz a mutató erősödik, ha a csapatnak jobban kell a kapura törnie.

A MOL Vidi támadásainak befejezési hatékonysága kevésbé jó, mint a zöld-fehér csapaté, azaz gyengébb a támadósora a mostani formája alapján a riválisnál. Ugyanakkor a támadásai gyorsabbak kell legyenek, mivel kevesebb passz mellett is hasonló passz-gól mutatója a csapatnak. Ráadásul a hátrányban, vagy döntetlen közeli mérkőzéseken a passzok száma - az FTC-vel szemben - csökken. Más szavakkal a Vidi a biztos eredmény birtokában inkább labdatartó passzokra törekszik az adatok szerint.

Egy másik párhuzam látható az MTK és  Budapest Honvéd között is. A két csapat passz-lövés mutatója hasonló, ugyanakkor ott a passz-gól mutató különbözik. Az utóbbira könnyű megtalálni a bűnöst: az MTK támadósora sokkal hatékonyabb a Honvéd hasonló csapatrészénél, hiszen az átlagos gólok száma jelentősen különbözik a két csapat között (~10 lövésből 1 gól a Honvédnál, ~8 lövésből 1 gól az MTK-nál). A passz-lövés mutató azonban kifejezetten kontrajátékra utal, főleg a Honvéd esetében. A hatékonysága kiválónak mondható, hiszen fajlagosan több lövéssel zárja a csapat az akcióit, mint az MTK. A megállapítást erősíti az a tény, hogy a passzok száma a Honvéd esetében csökken, ha a vezetést szerez, azaz szinte "szabadul a labdától" ilyenkor a csapat. Érdekességképpen megjegyezzük, hogy a passzok hatékonysága kimagaslóan rossz a Honvédnál, 80% alatti, ami nem csak egyszerűen kontrajátékot, de kifejezetten hosszú indításokat feltételez - azokra jellemző az ilyen "rossz" mutató.

Az MTK másképpen kezeli a helyzetet. A számára veszélyes csapatoknál egyértelműen kontrajátékot, míg az általa megverni kívánt, vagy hátrányban levő mérkőzéseken sokpasszos játékot mutatnak a számai. Ebben az esetben nem beszélhetünk egyértelműen (sikeres) kombinatív játékról, mert kifejezetten alacsonynak mondható a csapat passz-lövés mutatója. Azaz a csapat nem jut lövéshez. Más mutatók ismerete nélkül persze nem lehet ez alapján megállapítani, hogy egyszerűen csak nem megy a sok passzos támadójáték - azaz a csapathoz nem illik a taktika -, vagy a csapat tanácstalanságának tünete - azaz mentális probléma  - látható a mutatóban, vagy valami más, például külső okai vannak a jelenségnek.

...és a Premiere League-ben?

A PL-ben egyelőre csak 12 mérkőzés zajlott le, így kevésbé pontos a kép, amit látunk, hiszen egy-egy csapatnál sorsolásfüggő, hogy mennyire tudott a játéka érvényesülni a 38 csapatos bajnokságban. A trend azonban már érzékelhető így is, ha lesznek is még változások a számadatokban:

A számokat hasonlóan lehet értelmezni a Premiere League-ben is. Talán az Olvasó számára nem meglepetés, hogy a Manchester City gól-passz mutatója messze a legmagasabb a ligában (4,35), míg a lövés-passz mutatója 29,77. Ugyanakkor hasonló számokat produkál az AFC Bournemouth is (4,08 és 29,56), amivel a 6. helyen áll a cikk megírásakor. A két csapat között azonban a döntő különbség a passzok és  a lövések átlagánál van. Azt mondhatjuk, hogy a Bournemouth támadójátéka van olyan hatékony, mint a City-é, miközben nem birtokolja sokat a labdát. A táblázatunkból kiolvasható, hogy az Bournemouth adata hatékony kontrajátékra, míg a City esetében a hatékony kombinatív játék következtetésre jutnánk.

A Liverpool és a Chelsea számai is nagyon hasonlóak egymáshoz, előbbi 3,16 és 24,52, míg az utóbbi 3,10 és 24,92 értékkel bír. A Chelsea-t azonban a kirívóan magas passzátlag jellemzi, ami még a City-t is felülmúlja. A Chelsea esetében ez túlzott labdatartást jelez, hiszen a gólátlaga lényegében kizárja a középpálya potenciális gyengeségét. Ugyanakkor játékstílusa nem különbözik lényegesen a Liverpool-tól. A Liverpool a hasonló mutatókat nagyjából 17%-kal kevesebb passzal és arányosan kevesebb lövéssel oldja meg. Ebből úgy tűnik, hogy egyszerűen kevésbé hatékony a középpályája, mint a Chelsea-é. Kockázatosabb, esetleg gyorsabb játéka miatt kevesebb lövésig jut el a csapat, de eredményessége nem múlja alul a riválisét.

Tottenham Hotspur és az Arsenal is sokban hasonlít egymáshoz, hiszen nagyjából ugyanannyi passz és lövés jellemzi a két csapatot. Mutatóik mégis jelentősen eltérnek egymástól. A Tottenham középpályája a számok alapján nem olyan minőségű, mint a Liverpool-é vagy a Chelsea-é, de éppolyan eredményes. Az Arsenal azonban félelmetes támadósorral rendelkezik, nagyjából minden 6 lövésből 1 gól születik, ami kiugróan magas. A bajnokságokban a jobb csapatok 8-ból 1-es mutatóval szoktak rendelkezni. A City, a Bournemouth és a Brighton bír még ennél jelentősen jobb 7-ből 1-es mutatóval. (Nálunk a MOL Vidi a legjobb, 8-ból 1-es mutatóval.). Az eredménytelenség tehát az Arsenal-nál a középpályánál, de legalábbis a támadások korai elhalásánál kell keresni - azaz túl kevés lövésig jut el a csapat. Ez vagy kockázatos, esetleg a csapat képességeihez képest túlságosan gyors játéknak köszönhető, vagy a megválasztott taktikához nem igazodnak megfelelően a játékosok. Mindkét esetet lehet edzői hibaként értelmezni, ha ez az állítás egy mérkőzéselemző részéről kicsit merész is.

Konklúziók

A passz-lövés és a passz-gól mutató az ehhez közvetlenül kötődő adatokkal együtt jól jellemzi egy-egy csapat támadási filozófiáját, sajátosságait. Ha az összes passzok számából indulunk, akkor ez nem igazán alkalmas a játékfelfogás részletes elemzésére, de még ebben a formában is számos jól látható jellemzőt azonosít egy csapatról. Azt távolról sem szeretnénk állítani, hogy ez alapján egy edző taktikai megfontolásokat tudna eszközölni, de a mutatóval nem is ez volt a célunk. Még egy fontos észrevétel: a jellemzéseket kivétel nélkül úgy adtuk meg a csapatokra, hogy konkrétan egyetlen mérkőzését sem láttuk a csapatoknak, így azokat nem is vehettük figyelembe. Kizárólag a számokból indultunk ki, és a saját konklúzióinkat fogalmaztuk meg.

A tévedés lehetőségét fenntartjuk magunknak.