Sportágakban a mágikus mutatóknak mindig nagy szerepe és hatása volt. Egy-egy jól kitalált mutató alapvetően meghatározta a sportágak gondolkodását, fejlődését, átalakulását. A jégkorongban ilyen volt az ún. Corsi-mutató (tündöklött, majd alászállt), a közismert kanadai táblázat, a baseball-ban a SABR mértékek, kosárlabdában a hárompontos dobások pontossága. A labdarúgásban - elsődlegesen a sportfogadásban - ilyen az ún. xG mutató berobbanása, és elterjedése, amellyel a mérkőzések várható kimenetele annyival jobban becsülhető, mint más, hagyományos mutatóval, hogy ebből vannak font milliomossá vált, ipari méretekben dolgozó szereplők is (lásd Matthey Benham).
A fent felsorolt mutatókkal azonban a legfőbb gond az, hogy kizárólag az eredményt nézik, amely bár kétségkívül a játék elsődleges és legfontosabb célja, azonban nem hagy teret arra, hogy a játékosokat megfelelően értékeld. Az xG, a várható gólszerzés például a helyzetekből, pontosabban az adott játékszituációból származó várható gólok számát adja meg - azaz azt mutatja, hogy ha 100 ismert, pályán látott, hasonló szituációban az esetek hány százalékában esett gól. Játékostól, végrehajtótól függetlenül. Most tekintsük el attól a filozófiai élveboncolástól, hogy két eset mennyire lehet hasonló a labdarúgó pályán, nyilván egyszerűsítésekkel kell élni, de... Az elv világos. Minél magasabb xG-t ér el egy csapat, annál több gólt fog várhatóan szerezni. Ha nem most, akkor a következő mérkőzésen - és pont ettől nagyon jó ez a módszer a sportfogadásokban: jelzi a "szerencsefaktort". Ha egy csapatnak "elsült a lába", majd a következő mérkőzéseken nem fog, ha pedig körbe lőtte a kaput, akkor legközelebb betalál. Az átlagban szeretjük a következetes "középre" tartást.
Csakhogy az xG esetében (is) komoly probléma, hogy főleg a csatárok és a védők szemüvegén keresztül nézzük a mérkőzést. De mi van a középpályával? A csapat közel fele mégiscsak középpályás. Az xG hívők ilyenkor az xGPath (vag xGBuildup - sokféle elnevezés ismert) mértékeket szokták elővenni, amely már közel sem annyira jó mutató, mint maga az xG. Az xGPath azt mondja, hogy díjazzuk mindazokat a szereplőket súlyozottan, akik az adott xG-hez hozzájárultak. Annak megítélésében, hogy melyik átadás volt a "kulcs" ahhoz, hogy az xG létrejöjjön már nagy a szórás. Lehet, hogy a csatár volt zseniális, lehet hogy 4 átadással ezelőtt keletkezett egy olyan szituáció, ahol a 3 a 2 elleni játékot kellett már "csak" befejezni, stb. Kézzel értékeljünk? Az xGPath esetében fix súlyok vannak, mert nem lehet más. Lényegében viszont így egy Corsi-mutatót kapunk, és a Corsi-mutató esetében pontosan tudjuk, hogy annyi köze van a játékos jóságának megítéléséhez, mintha a Duna vízállásából jeleznénk előre ugyanezt. Néha el fogjuk találni a helyes eredményt, és lesz olyan mérkőzés, amikor többször. Ennek majd örülünk és minden cikkben, szakmai fórumon csak ezeket a mérkőzéseket fogjuk majd mutogatni, elhallgatva, hogy egyébként ennek semmi értelme.
A másik lehetséges út, hogy az átadásokból indulunk ki, mert erről van még sok statisztika. Melyik a jó átadás? Az a jó átadás, amely kapu felé megy? Amelyik több védőt kerül meg? Ráadásul ahhoz, hogy átadás jó legyen az legalább annyira múlik a "címzetten", mint a "feladón". Ha nincs megjátszható játékos, nincs az a kreatív játékos, aki jó labdát tudna adni a többieknek. Kit díjazunk vagy díjazzunk? Ahogy a labdarúgásban élők szokták mondani, jó dolog és elvárás, hogy a labdával tudj bánni, de a helyzetek kialakításához a labda nélküli játék a kulcs. Ha valami, akkor ez biztosan nem látszik az xG mutatóban.
Orvosolhatja a hiányosságot, ha a labda pozíciójához értéket adunk. Ha egy játékos "növeli a labda értékét" általában, akkor "jobb" játékos, mint az, aki alapvetően "nem növeli az értékét". Egy ilyen mutató aranyat érne, de nem is olyan egyszerű ilyet találni. Ha egy csatár rendszeresen gólt lő, akkor nyilván jó játékos, de azért az sem mindegy, hogy "mindig" az üres kapuba kell lőjön, vagy nehéz helyzetben is megoldja-e a problémáit. A statisztikában ez sokszor nem látszik. Mi lehet a megoldás?
A StatsBomb régóta teszteli és szeptember 16-tól hivatalosan is nyilvánossá tette az ún. On-Ball Value (OBV) mutatót. Csodák egyelőre nincsenek, az OBV lényegében egy xGPath mutató, de érdekes módosításokat hajtottak végre, amelyek - szerintünk - már előrevetíti a középpálya helyes értékelésének lehetőségét. Nézzük, melyek a főbb mérlegelési szempontokat, amelyeket a StatsBomb figyelembe vesz:
- ne kizárólag a gólokat nézzük, hanem az xG értékeket, hiszen egy átadás jelentősége, értéke nem függhet attól, hogy az akció hogyan fejeződik be.
- érdemes lehet vizsgálni azt is, hogy ha bekapott gólról van szó, akkor melyik átadás mekkora értékű (kockázatos átadásoknak tényleg van ára).
- az átadás "címzettjének" nincs jelentősége, nem díjazzuk külön, hogy sikerült átvennie a labdát, mivel értéket teremteni csak az tud, akinél ott marad a labda, és akkor ezen a ponton értékeljük a játékos "munkásságát".
- fontosak a körülmények is, nem mindegy, hogy magas labdát kell elfejelni, nyomás alatt volt a játékos stb. Ebben az esetben a múlt érdektelen, csak a szituáció - és a következményei az érdekesek, ne foglalkozzunk azzal, hogy hogyan jutott a labdához a játékos.
Ha a fenti szempontokat mérlegre tesszük, akkor egy modellt építhetünk, amely alapján az átadás jóságát az alapján díjazza, hogy az xG, amikor 0-ról indul megszereztük a labdát (vagy pl. hazaadtuk), hogyan jutottunk el a támadás végén keletkező xG-hez. Egy a tizenhatos közeléből a védősorba visszatett labda így akár negatív is lehet, azaz nem teremt értéket, sőt! Így - logikusan - a részesedés nem lesz egyforma, nem előre kiosztott súlyokkal dolgozik, hanem igenis megkülönbözteti a játékosok valódi hozzájárulását. Például egy kiugratásnál, mélységi passz esetében az xG növelő érték maga a mélységi átadás. Akkor is, ha önzetlenül, ziccerben beadja még a játékos a középen üresen érkező játékosnak, így téve biztossá a gólt. Nem az assziszt az érték, hanem amiből a szituáció keletkezett.
Hozzá kell azonban tenni, hogy a modell továbbra is a támadójátékosokat preferálja. Ahogy ők is írják, a valósággal összevett ellenőrzésben, a modell elsődlegesen a Messi, Mbappé, Grealish típusú játékosokat kedvezményezi, mert a cselek lévén ők kerülnek helyzetbe. Elég gyanús, hogy a legjobb OBV értékelésű játékosok mind gólvágók (vagy gólpasszért felelnek). Miért? A StatsBomb modell okos, ügyes, de több "hibát" is vét. Az xG alapvetően akkor kezd el növekedni, amikor a tizenhatos közelébe kerülünk. Logikusan, hiszen a támadások, labdabirtoklások jó, ha 10%-ból lesz értelmezhető helyzet, lövés, esetleg gól, vagyis egy adott pozícióból, pl. a kezdőkörben a várható gólszerzés esélye igen-igen csekély. A csatárszekciónál tud csak növekedni az xG érték. A védősorban pl. az xG 0. A középső harmadban lényegében zéró. Egy büntető xG mutatója is "csak" 0.78. (A büntetők 78%-ból lesz gól. Khmm... EB?) Kevesen gondolnák, de az ötösről fejelni szögletnél, a kapufa vonalában 0.07 xG (és ott van a legjobb esély!). Milyen xG-növekedés lehet akkor a középpályán?! Tartunk tőle, hogy ez a modell is - sajnos - várhatóan a "2-3 átadásból gól lövünk" (pl. kontrajáték) eseteket súlyozza felül. De ez is előrelépés, sőt, okosabb megoldás, hogy az egyszerű xGPath.
A másik - szerintünk fundamentális - probléma a 3. pontban is tetten érhető. Egy átadásnak nem szabadna függenie attól, hogy az átadást kapó mit kezd vele. A legtöbb xG alapú megközelítésnek az egyik méregfogára nem tud megoldást adni: jó játékos az ilyen rendszerben csak az lehet, aki jó csapatban van. Áttételesen tehát a csapatot értékeli, nem a játékost. Zseniális Messi, de vajon ugyanilyen mutatókat hozna-e Mezőkövesden? Kiváló csapat a kövesdi is (magyar szinten), nem ezért hoztam példának. Mindazonáltal tartok tőle, hogy akkor is jóval kevesebb labdát kapna egy Messi képességű játékos, és azzal is csak gyötrelmesebben tudna élni (mert pl. mindenki őt fogja fogni). Azaz nem tudna (annyi) OBV értéket teremteni, és leírnák őt mint játékost. Kellenek a megfelelő társak, hogy tündökölhessen, akik elviszik az embert, akik csökkentik a nyomást, akik passzlehetőségeket és -sávokat kínálnak fel. Hiába kreatív egy játékos, és vannak "forintos" átadásai vannak, ha botlábú a környéken mindenki más. Sosem lesz jó OBV értéke ez alapján, hacsak nem rakják csatár pozícióba, amit már lát a statisztika.
Összességében az OBV egy jó irányba tett lépés, és üdvözlendő. Okos megfontolások vannak mögötte. Másik oldalról viszont tartok tőle, hogy ez sem hoz igazi áttörést, nem hoz olyan forradalmat sem, mint amit az xG hozott. A probléma továbbra is nyitott: hogyan értékeljük objektíven egy Nagy Ádám, vagy a magyar bajnokságban játszó Melnyik játékát? Mennyit érnek valójában ezek a játékosok?
