Rendszeresen kérdezik tőlem itthon és olykor külföldön is, hogy a sportadat-elemzés kiöli-e a játékot a sportágakból vagy nem teszi-e a sportágakban versenyzőket mechanikus, robotszerű lényekké. Változik-e egyáltalán a verseny az adatelemzéstől? Bár a kérdés mindig meglep a maga módján, hiszen nem gondolom, hogy egy új látásmód a gondolkodásunkon kívül bármit is változna, de a legutóbbi, hosszabb előadásom után rájöttem, hogy többet érdemel ennél a kérdés, semmint lezárjuk egy igen/nem válasszal.

Mindenekelőtt tény, hogy a sportágak gyökeresen megváltoztak az elmúlt 20 évben, számos okból kifolyólag, itt csak párat emelnénk ki:

• rengeteg új tévéadó jött létre, amelyeknek következtében a sportot mint szórakoztatási formává alakították a korábbi "baráti" versengés, a helyszínen levő gladiátorok küzdelme helyett; sokszor a sportágnak a képernyőidőért - és az ezzel járó bevételért - való versengésben akár drasztikusan is módosítania kellett a szabályrendszerét, hogy közvetíthetőbb legyen
• a megnövekedett képernyőidő következtében nagyon sok emberhez eljutott a sport, a sportesemények közvetlen élvezetének lehetősége, és bár ez arányosan megnövelte a sportágakba áramló pénzmennyiséget is, a közvetlen fogyasztók, a jegyet váltott nézők kiszolgálására látványosabb produkciót, gyorsabb, ügyes atlétákat, nagyobb versenyt, vagy jobb kiegészítőelemeket kellett bevinni a nézőszám megtartása érdekében
• a sportágak szervezeti önmagukban is sok esetben piaci termékként jelen voltak a mindennapokban, amellyel való gazdálkodás az Internet elterjedésével és a növekvő pénzmennyiséggel együtt modern üzletpolitikát, marketinget és vállalati gondolkodást is megkövetelt, ami maga után vonta az üzleti és stratégia gondolkodást támogató elemzések és mérések megjelenését.
• a sport a maga bevételeivel, presztízsével az orvostudományi és rehabilitációs, a pszichológiai, neveléselméleti, gyógyszerkutatási, a technológiai, és technikai fejlesztések zászlóshajójává is vált, hiszen a sportolók mindennapi tevékenysége, illetve a sportolók és az edzők együttműködése keresztül gyakorlatilag egy élő laborban tesztelhetik a kutatók az újabb elméleteket, a technikai fejlesztéseket, adalékanyagokat, teljesítményfokozó szereket, bár ez utóbbi azért elviekben tiltott; okkal. A siker, amiért mindenki dolgozik ráadásul látványos, eladható, és ami a legfontosabb: olcsóbb más tesztcsoportokhoz képest. 

Összességében pedig ezzel eljutottuk ahhoz a sportadat-elemzéshez, amelyet ma ismerünk. A fejlesztések mára lehetővé teszik, hogy ne csak csapat szinten, nagy vonalakban vizsgáljuk a dolgokat, hanem személyre szabottan, lényegében minden ma ismert lényegesen ponton és szinte tetszőleges, az adott célnak megfelelő pontossággal. Így képet kapunk arról, hogy az izomzat hogyan működik és fejlődik, mi okoz sérülést, hogyan lehet csökkenteni egy terápia idejét, vagy eljuttatni nagy valószínűséggel egy sportolót egy csúcsteljesítmény elérésére.  Puskásék esetében csak a gólok számára, "helyzetekre" emlékezünk, milyen cselt és hányszor mutatott be, hogyan kezelte a labdát stb. Tehát korábban is volt adat és volt adatelemzés is, ez nem mai találmány. Csak az adatok mennyisége, minősége és a feldolgozás mértéke változott robbanásszerűen.

Például, a tévék a nézőkért vívott harcban a látványosabb mutatványokat, az emberléptékűséget, a közelképet, a szívmonitort, de elsődlegesen a  drámát vágyták, amelyet számos technológiai fejlesztés ki is szolgál. Amikor a Formula-1, a Nascar versenyeit nézzük, akkor a közvetítés jelentős részében ezek az adatok, az érzékelőkből jövő jelek, a monitorok folyamatosan jelen vannak a képernyő kiemelt részén, legyen az időmérés, távolság, váltás, belső kameranézet, taktika, előrejelzés, vagy pusztán annak a kijelzése, hogy ki hol tart a pályán. Persze, az NFL, az NHL, vagy a labdarúgás közvetítése sem marad ettől jelentősen le. A jobb közvetíthetőségért, a nagyobb dráma és hatás eléréséért cserébe a sportágak átalakultak, sisakkamerák, nyomásmérők, szívmonitorok, mozgásérzékelők, nyomkövetők kerülnek a pályára, amelyek korábban nem voltak jelen.

A technológiai fejlesztés nem kerülte el a sporttudományt, a modern sportszervezés és -vezetés területeit sem, bár nem lehet mondani, hogy száguldó gyorsvonatként tört be a sportágak életébe. A legfejlettebb elemzéssel a lósport és a baseball rendelkezett mindig is. Az első igazán mélyre ható elemzéseket az 1971-től kezdték el kiadni, a valódi áttörést csak a 1997-2002-es időszak hozott - egyetemi képzés szintjére került a jelöléstechnikán alapuló statisztikus sportadat-elemzés, illetve az Oakland A's sikere (lásd Moneyball c. film) mutatta, hogy a változás megindult. Az úszásban a cápa ruha, a kajak-kenuban az új, kompozit lapátok, a kerékpársportban a sisak, a kerék aerodinamikai fejlesztései csupán az anyagtechnika és az eszközök fejlődését mutathatták. De Sievinen Darnyi Tamás ellen már mozgáselemzéssel és -optimalizálással készült. Bár sikertelenül, de a különbség látványosan csökkent, és számos tanulsággal szolgált. Az úszástechnika - és nem az eszközök - igazi forradalma egy sor új úszóklasszist eredményezett a világnak, a világcsúcsok, még a cáparuhával úszott "galaktikus csúcsok" is sorra dőlnek meg, egyre rövidebb idő alatt; a fejlődés egyelőre töretlen.

Az elemző megfigyeléseknek köszönhetően tudjuk, hogy ki a túlterhelt, vagy aluledzett, a sérülésre fogékony sportoló, akit nem szabad a pályára küldeni. A Premier League esetében 2014-ről 2016-ra 16%-kal esett a kritikus, 14 napot meghaladó sérülések száma (542-ről 456-ra). 2017-re ez ugyan ismét nagyot nőtt (514-re), de lényeges romlás oka a Sunderland, a Crystal Palace, a Watford és a West Ham drámai visszaesésének köszönhető ezen a téren, a többi csapat évi 20-25 sérüléssel igyekszik lehozni az idényt. A sérülések megértésében nagy szerepet játszanak a gyors vértesztek, sok esetben a szívműködés folyamatos figyelése, de főleg a regeneráció és az alvás minőségének nyomkövetése. Erre nem jöttünk volna rá, ha nem követjük az élsportolók mindennapjait a nap  szinte mind a 24 órájában.

A taktikai vagy mentális fejlesztésekben és a versenyzők ideális stratégiájának megválasztásában is segíthet az adatelemzés. A vízilabda vagy a kosárlabda látványos változása annak is köszönhető, hogy megértettük a játék stratégiai jelentőségű elemeit, a párharcokat eldöntő tényezőit. Igen, ma kevésbé egyéni zsenialitással, karakterrel rendelkező gladiátorok és bajvívók, mint csúcsra járatott elitosztagosok vannak a sorban - óriási tisztelet a kivételeknek -, és bár az egyéni zsenialitást sosem győzi le a csúcstechnológia, de az utóbbi nélkül az előbbi sem érhet ma már sikereket. A csúcsra járatott sportolók szorongatják a legjobbakat is, és minden megingást, egyéni hiányosságot ki is használnak, könyörtelenül.

Összességében a sport megváltozott, sokrétűbb és összetettebb lett mint korábban. Bár nem vitatva, hogy a sportadat-elemzés a sportolók életét és a sportszerető nézők, televíziók életét jelentősen megváltoztatja, de ez alapvetően nem a sportág megváltoztatása, kizárólag mélyebb megértése egy sportági szabályok adta helyzetnek, problémának. Ha úgy tetszik, kutatás.

Robotszerűvé teszi az adatelemzés a sportolókat? Biztosan nem jobban, mint bármilyen más szakma (lásd pl. magát az adatelemzést) - hiszen minden rutinná válik egyszer, ami akár unalmas is lehet. A csapat, az önmegismerés, a saját és mások korlátainak, egyéni sajátosságainak, jelenségeinek megismerése, a valódi eredmények és kudarcok napi szintű megélése. Mi lehetne kevésbé robotszerű egy sportoló számára, mint saját maga képességeinek és határainak feltárása, kitolása, önmaga ideáljának megtalálása: az egyéniség diadala? A sportadat-elemzés egy stratégiai játék a játékban. Egy újabb szint, egy újabb réteg. Ha ilyen értelemben változtat a sportágakon, akkor ezt elfogadom.